Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, már 14 évesen tudtam, hogy óvónő leszek “ha nagy leszek”. Elsősorban Budapesten szerettem volna tanulni, de aztán az élet közbeszólt és Sopronban kezdtem el a tanulmányaimat, a Benedek Elek Pedagógiai Karon. Imádtam, hogy végre azt tanulom, amit szeretek. Éneket, rajzművészetet,  pszichológiát, pedagógiát és még sorolhatnám. Egyik szerelem foglalkozásom a gyerekekkel az ének volt, a másik pedig a kreatívkodás. Szerencsére megadatott, hogy nem csak tanultam ezt a foglalkozást, de rengeteg gyakorlati élményt is szereztem az évek során, és gyakorlati óráimon felül bébiszitterkedtem is egy kétgyermekes családnál, ahol talán többet tanultam és fejlődtem, mint az óvodában.

Az egyetem végeztével barátommal – aki azóta már a férjem is – visszaköltöztem Dombóvárra, a szülővárosomba, ahol az óvónői pályámat elkezdtem, viszont hamarosan édesanya lettem.

Mindig is nagy álmom volt, hogy fiatal anyuka legyek és nagyon hálás vagyok az életnek, hogy teljesült. Mára már két gyönyörű kisfiam van. Itthon töltött időmben, persze nem mondom, hogy unatkozom, sőt, de szerettem volna alkotni valami maradandót, valamit, ami teljes mértékben ÉN vagyok és engem tükröz. Ìgy jött létre a DinnaDalok. Ez a könyv az én szerelemprojektem, amiben gyerekeknek szóló népdalok, mondókák, ölbeli játékok vannak. Na és a végére hagytam azt, amiért még inkább én vagyok ez a könyv, ugyanis egy hanganyag is készült hozzá, amit én énekeltem fel Nektek és gyermekeiteknek. Fogadjátok akkora szeretettel, amekkorával én küldöm Nektek.